( nyomkodd ezt )
the moodboard game
Adel's digitial garden
Ide gyűjtöm kronológiai kötöttség nélkül, hogy épp mi foglalkoztat.
Dolgok, amik megragadtak a fejemben tartalomfogyasztás közben és most igyekszem tudatosan feldolgozni őket. Ebben a digitális kertben hagyok Neked/magamnak egy maradandó lenyomatot és talán Benned is elindít egy-egy kósza érzést, gondolatot.
001. Közösségépítés
Úgy érzem nem véletlen, hogy a memberhsip site-ok ekkora lendülettel robbantak be és nem, nem üzleti okokra gondolok - hanem az igényre. A valahova tartozás érzése talán sosem volt annyira fontos, mint ebben az új elmagányosodó modern társadalomban. Talán a legfontosabb különbség, hogy egyre kevesebbet vagyunk hajlandóak tenni érte és mostmár számos helyen az online világban megvásárolhatóvá vált ez az érzés. A vállalkozói oldalról még jobban foglalkoztat a kérdés: készen állunk ténylegesen szolgálni, összetartani, építeni, motiválni és inspirálni a közösségünket? Azt hiszem, hogy sokunk igen! Milyen más hangulat és érzés ennek mentén vállalkozni, és nem pedig azt nézni vajon szeretni fogják-e az instaposztomat. Felemelő :) Magánemberként pedig hiszem, hogy akármilyen is a belépési küszöb, megbecsüljük, ha egy közösség magáénak tud bennünket. Win-win!
002. Borges: "Funes, az emlékező" (Funes, el memorioso)
A történet főszereplője egy fiatalember, Ireneo Funes, aki egy baleset után tökéletes emlékezőképességre tesz szert. Nem csak minden olvasott könyv minden szavára emlékszik, de arra is, hogy azokat melyik betűtípusban olvasta, milyen fényviszonyok között, sőt, hogy milyen érzései voltak éppen akkor.
De ennél is durvább: minden egyes pillanatát az életének fel tudja idézni, a legapróbb részletekkel együtt. Egyetlen tehén látványa számára nem "egy tehén", hanem az összes egyedi benyomás, amit valaha az adott tehénről szerzett – más fényben, más szögből, másik napon.
A narrátor egyszer kérdezi tőle, hogy Funes miért nem próbál meg egy nyelvet alkotni:
Funes azt válaszolja, hogy már meg is alkotott egyet – amelyben minden dolognak, minden állapotának külön neve van. De mivel minden pillanat egyedi, és semmi sem ismétlődik pontosan ugyanúgy, a nyelv gyakorlatilag használhatatlanná válik.
A történet mély filozófiai kérdéseket vet fel:
Vajon mi az emlékezés értelme, ha nincs felejtés?
Lehet-e gondolkodni, ha nem tudunk általánosítani?
Az identitásunk nem épp azáltal formálódik, amit elfelejtünk vagy leegyszerűsítünk?
Borges ezzel azt sugallja, hogy az emberi értelem nem a tökéletes emlékezésben, hanem az elvonás képességében rejlik – abban, hogy képesek vagyunk elfelejteni a részleteket, hogy értelmet adhassunk a világnak.
003.A hegyek lélegzése
Tudtad, hogy egyes hegyek „lélegeznek”?
Persze nem úgy, mint mi – de a Föld kéreglemezeinek mozgása, a légköri nyomás változása, sőt még a napi hőmérséklet-ingadozás is olyan minimális emelkedéseket és süllyedéseket okoz, hogy a GPS-műszerek kimutatják:
a hegyek naponta akár több millimétert is mozognak fel-le.
A Föld szó szerint pulzál, mint egy élőlény.
Amit állandónak hiszünk – a hegyeket, amelyek ott állnak évszázadok, évezredek óta – valójában sosem teljesen mozdulatlanok. Még a legszilárdabb dolgok is változnak, csak más időléptékben, mint amit az ember képes érzékelni. Ami számunkra örökkévaló, az a Földnek csak egy szívdobbanás.
Ez arra is rámutat, hogy a változás univerzális, és talán nincs is abszolút nyugalom – csak különböző sebességű mozgások. Vagyis lehet, hogy az örökkévalóság csak a mozdulatlanság illúziója.
Ha még tovább gondolod: a hegy, amely látszólag „hallgat”, minden nap mozog, és mi ebből semmit sem veszünk észre. Talán ugyanígy van ez az élet más területein is – észrevétlen, apró változásokkal, amik mégis formálnak minket.
