( nyomkodd ezt )
the moodboard game
Adel's digitial garden
Ide gyűjtöm kronológiai kötöttség nélkül, hogy épp mi foglalkoztat.
Dolgok, amik megragadtak a fejemben tartalomfogyasztás közben és most igyekszem tudatosan feldolgozni őket. Ebben a digitális kertben hagyok Neked/magamnak egy maradandó lenyomatot és talán Benned is elindít egy-egy kósza érzést, gondolatot.
001. Fleabag
Megszámlálhatatlanszor láttam és azon ritka alkotások közé tartozik, ami a megfelelő életszakaszban talált meg. Minden egyes jelenet egy mestermű. Együtt lélegzem a diszfunkcionális család kimondatlan szavainak minden non-verbális hatásával. Rájöttem, hogy a párbeszéd is lehet művészet, hogy mennyire idegesítenek a felesleges szavak és milyen veszélyesen bámulatos, ha valaki egy éles helyzetben pontosan tudja, hogy mit kell mondania. Hogy a humor egy legyőzhetetlen eszköz, főleg, ha esze is van annak, aki használja. A Fleabag egy safe place, ahol egy hús-vér mentort kaphatunk. Ér ellentmondásos dolgokat egyszerre érezni, esetlennek lenni olyankor, amikor arra a legkevésbé van szükség. Érezni mindenki iránt mindenfélét, érezni magunk iránt mindenfélét. Érzelmileg elfáradni, ellentmondást-nem-tűrően belevágni dolgokba. Na meg elfogadni. Az elejét. A végét.
Az egészet úgy, ahogy van.
002. Hero's Journey
A Hős útja nem csupán egy narratív séma, hanem egy mély filozófiai gondolat az emberi létezésről és fejlődésről. Talán a legérdekesebb és legelgondolkodtatóbb tanulsága az, hogy az igazi hős nem az út végén születik meg, hanem minden egyes kudarcban, félelemben és átalakulásban.
A hétköznapi világ elhagyása azt mutatja, hogy a komfortzóna csupán egy illúzió – előbb-utóbb mindenkit kihívás elé állít az élet. A próbatételek és a mélypontok jelzik, hogy az igazi transzformáció nem a sikerből fakad, hanem az önmagunkkal való szembenézésből. A legnagyobb győzelmek gyakran akkor születnek meg, amikor a legmélyebb vereséget szenvedjük el, mert ekkor nyílik lehetőségünk arra, hogy teljesen új szemszögből lássunk rá a világra és önmagunkra.
A legérdekesebb paradoxon pedig az, hogy a végső jutalom, az „elixír” soha nem maradhat a hősnél – azt vissza kell vinnie másokhoz. Az életben szerzett bölcsesség és tapasztalat nem az egyén kizárólagos tulajdona, hanem valami, amit meg kell osztani, hogy valódi értéke legyen. A valódi fejlődés nem az önmagunkba zárkózás, hanem a visszatérés és az adás képessége.
Végső soron a Hős útja arra tanít minket, hogy az élet nem egyenes vonalú haladás egy végső cél felé, hanem egy állandó körforgás, ahol minden vég egy új kezdet is egyben. És talán ez a legnagyobb bölcsesség: nincs végső állomás, nincs végső megérkezés – csak egyre mélyebb megértés, egyre teljesebb átélés, és egyre tudatosabb visszatérés.
003. Idős fák
Van valami spirituálisan vonzó az öreg fákban. Nem tudom szorult-e ennyi nyugalom a Föld bármely más élőlényébe. Mindenesetre újból és újból felkutatom, hogyan élnek túl. Nem hősies küzdelemmel álltak ellen az időnek – hanem együtt lélegeztek vele. És talán nekünk is ezt kellene megtanulnunk: hogy nem mindig az erő, hanem a rugalmasság az, ami igazán maradandóvá tesz bennünket.
"Extrém körülményekhez való alkalmazkodás: A fák a faállomány felső határán, Kalifornia, Nevada és Utah széljárta csúcsain nőnek, ahol fagyos hőmérséklet, száraz talaj és erős szél uralkodik.
Tápanyag-felvétel: A legbrittlebb mészkő- és karbonátrétegekből nyerik a tápanyagot.
Morfológiai adaptációk: A szél által formált, csavart ágak stabilitást biztosítanak és csökkentik a viharokban való törés kockázatát.
Szelektív gyökérfunkció: A gyökerek csak a közvetlenül felettük lévő ágrészt táplálják. Ez biztosítja, hogy egy elhalt gyökér csak a fa egy kis részét érintse, a többi pedig tovább növekedhet."
